Sportgép vagy naked bike? Sporttúra? Számomra nehezen meghatározható, hogy a Suzuki SV 650 melyik kategóriába tartozik. Sokan a Yamaha Fazerhez hasonlítják, ami nem helyes, mert a kis Suzuki igencsak sportos üléspozíciót követel meg, míg a Fazeren amolyan túrázós testhelyzetben (egyenes háttal) tudunk motorozni. Valószínűleg nem is lehet osztályba sorolni, és pont emiatt a különcsége miatt lett olyan sikeres a japán gyár V2-ese. Az SV 650-et 1999-óta gyártják és már az első évben sláger lett.

Nagyon sok ismerősöm szeretne ilyen motort vásárolni, többek között kollégámnak, Gegének is ez a gép az egyik kiszemeltje. Felettébb érdekelt, hogy miért pont ez a verda az álmuk. Nekem, hogy őszinte legyek - és mért ne lennék - nem igazán tetszik a 650-es változat. Az SV 1000 annál inkább! Az gép! Szinte kivétel nélkül mindenki azzal érvelt a kis japán mellett, hogy ez a motorkerékpár mindenre jó. Szerintem mindenre jó motor nincs. Ez egy végeláthatatlan vita.

Az az igazán hiteles teszt, ami szubjektív. Hogy ez így legyen, az enyém mellett olvasható Kev véleménye is, aki szintén tesztelte a gépet.

Az első benyomás: láttam már szebb motort is, de azért a kis SV sem rossz külső tulajdonságokkal rendelkezik. A párhuzamos ledes hátsólámpa nagyon tettszetős. Hátulról messziről is megismerni miatta az SV-ket. A térhálós hídváz sokat enged láttatni a technikai részletekből, ami a külsőt nézve előnyt jelent. Főképpen a lapos, széles fejidom az oka, hogy szemből egy sportmotor benyomását kelti a paripa.
Az egész motorkerékpárt az egyszerűség jellemzi. Nincs telepakolva méregdrága alkatrészekkel, de ellensúlyozza ezt 1,7 millió forintos ára.

Azt hinné az ember, hogy ez a kis V-motor nem igazán harapós. Ez így is van. Nem harapós, de a 72 lóerős teljesítmény éppen elég a 169 kg-os önsúlyhoz. Nagyon jól húz magasabb fordulatszámon is, de a rezgés amit a blokk átad a vázra, majd rám… Rettenetes!