Egy forró nyári napon jött a hír, miszerint mehetek a Kawasakihoz egy "zéezresért". A korai örömömet gyorsan felváltotta egy kis csalódás, mivel a kiszemelt példány már túl van egy 50.000 kilométeres tartósteszten…
Galéria: Kawasaki Z1000: ez nem blöff! Persze, a teszt folyamán kiderült, hogy hamar ítélkeztem. A motorja még két év elteltével is nyomatékos, de ez nem is csoda, mert a régebbi Ninja ZX-9R erőforrását örökölte meg. Egy kis módosítás a befecskendezésen, valamint a vezérlésen, egy kis köbcentinövelés, és máris kész volt a Z1000-es nyomatékgyára. Egyedül talán a 6 fokozatú sebességváltóban hagyott nyomott az elmúlt 50.000 kilométer. Kicsit olyan kopottas benyomást kelt, de ettől még rövid úton és jól kapcsolható maradt.
Technikai infó:
Motor: négyütemű, soros négyhengeres, vízhűtéses, 16 szelepes
Henger űrtartalom: 953 cm3
Max. teljesítmény: 127 LE 10 000 min-nél
Max. nyomaték: 95,6 Nm 8000 min-nél
Tengelytáv:1420 mm
Szabad magasság: 149 mm
Ülésmagasság: 820 mm
Száraz tömeg: 198 kg
Üzemanyagtank: 18 liter
A teherviselő szerepet kapott blokk köré épített könnyű váz rendkívüli merevségével precíz kanyartechnikát tesz lehetővé. Az eszetlen kanyargásnak csak azok az AVON túragumik vetnek gátat, amivel most van felszerelve a Kawa. Kár érte, mert a nagy futásteljesítmény a tapadás hátrányára ment. A hátsó kerék kifejezetten csúszkál. Ez pedig nem igazán jellemző egy 190-es hátsó papucsra.
A kanyargásban segítségünkre van még a felfordított, és teljesen állítható elsővilla, valamint a Kawasaki már jól bevált Uni-Trak hátsó felfüggesztése. Az ilyen naked motoroknál már megszokott lassulásról pedig a Nissin gyár termékei gondoskodnak. Mind az első, mind pedig a hátsó fék nyomáspontja igen határozott, és persze mind a kettő igen kis erővel működtethető. Az első fékkar pozíciója beállítható, a hátsó meg amúgy is igen kényelmesen, mindenféle nyújtózkodás nélkül elérhető. A kuplung azonban csak az idei évtől kezdve lett felszerelve állító-tárcsával.
A motor teljes megjelenése az erőt szimbolizálja. Maga a blokk nem nyújt túl szép látványt, egyszerűnek, minimalizáltnak mondható. A fejidom inkább dizájn-elem, mint funkcionális alkatrész. Ez alatt bújik meg a műszerfal, amely végtelen egyszerűségében is modern: teljesen digitális, a fordulatszámot skálázza, míg a sebesség teljesen numerikusan jelenik meg. Én személy szerint jobban szeretem az analóg, mutatós műszereket, de ez persze ízlés kérdése…
Az üléspozíció viszonylag sportos. A lábtartók egy picit hátul és egy kicsit magasan helyezkednek el. Ez azonban nem megy a kényelem rovására, a "szupersport kényelemtől" még messze van. A kormány széles, és viszonylag felegyenesedett üléspozíciót tesz lehetővé. Az utasnak azonban már nem sok hely jut a hátsó ülésen, amit még az is tetéz, hogy gyárilag nincsenek felszerelve kapaszkodók. A csomagok ellenben biztonságban érezhetik magukat, mert a rögzítésüket jó néhány rögzítőfül garantálja.
Galéria: Kawasaki Z1000: ez nem blöff! Ami mellett viszont egyáltalán nem lehet szó nélkül elmenni, az a fényezés. Na, itt persze nem a két év viszontagságaira gondolok, hanem arra a színvilágra ami ezt az erőteljes megjelenést még markánsabbá teszi. A kedvencem a kétszínű felni, középen egy csíkkal. Az egész motort optikailag lezárja a LED-es lámpát kapott hátsó idom, valamint az egyedülálló, négyes kipufogórendszer. Ebből a quartettből áradó hang tökéletesen kiegészíti a Z1000-esről alkotott képünket.
Ebben a gépben megtalálható minden, ami egy utcai harcost jellemezhet. Kellőképpen agresszív külső, és megfelelően erős. Egyszer, és mindenkorra a tudomásunkra hozza: Ez nem blöff!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
