Nem egészen két éve, Kunmadarason Mészáros Tamás, a Kawa műszaki fordítója kezembe nyomta a 2004-es ZX-6R kulcsát, hogy csapassak vele néhány kört. Tesztre sajnos nem volt lehetőségünk, mert a lovat kiadták egy sportolónak támogatásként, ezért nem tudok a 6R-ről sokat mondani. Mindenesetre pengettem vele egyet, majd feltettem egy kérdést Tamásnak:
- Mi van ezzel? Úgy viselkedik a motorja, mint valami idegbeteg.
Tamás amolyan Clint Eastwood-os, magabiztos mosollyal reagált:
- Minden Kawasaki ilyen. Kemény, egyenetlen járású.
Az biztos, hogy kemény. De én inkább azt mondanám, karakteres. Azt hiszem ez a megfelelő szó.
Galéria: Kawasaki ZX-36R 2003 Egy évvel később Ozsváth Feri műszaki igazgató rendelkezésünkre bocsájtotta az új ZX-636R-t, egy hosszabb teszt erejéig. Gondoltam, ha ez is olyan pályaorientált mint elődje, nem lesz könnyű vele a közúton (mint már többször említettem, mi nem visszük pályára a motorokat. Inkább arra szeretnénk választ kapni, hogyan viselkedik a paripa közúton, ahol a magyar motorosok nagyrésze használja). Aztán jött a meglepetés...
Ez a paripa minden szempontból nagyon barátian viselkedik. Nyomai sem maradtak az előd akaratosságának.
Galéria: Kawasaki ZX-6R 2004 A zöldség előtt a CBR 600 RR és az R6 közül a Honda volt nálam a nyerő, mivel a Yamaha inkább egy kőkemény sportgép, mint egy felhasználóbarát motorkerékpár. Majd jött a ZX-636R és befurakodott a CBR helyébe. Miért? Mert a Kawa egyrészt nagyon szépen fest, másrészt végtelenül könnyed. Ezek a Hondára is igazak, de a Kawa egy ponton többet jelent számomra: a ZX nagyobb, és ez a 187 centimnek nem egy utolsó szempont.
Az első métereken elkönyvelhettem, hogy igen könnyű vele bánni. Nincs küzdelem a géppel. Elfeledtet az emberrel minden mást és csak a motorozás szépsége marad. A motorozás pedig egyenlő a szépséggel.
Galéria: Kawasaki ZX-36R 2003 Szóval nekem való vas! Bármikor visszavárom, persze csak ha nincs megsértődve, ugyanis 180 felett majdnem elhagytam a hátsó lámpáját, amivel erőteljesen megbontottam finom vonalait. Szerencsére a vezeték nem engedte elveszni a cuccot és vissza tudtuk rakni.
(Egyébként - óra szerint - 262 km/h-t sikerült belőle kicsalnunk.) Nemcsak távolról nézve szép látvány. A részletekre is érdemes odafigyelni: hullámos féktárcsák, süllyesztett indexek, ülés alatti kidörrenő, szépen kidolgozott lengőkar, és még sorolhatnám.
A 636-os, 120 lóerős blokk roppant rugalmas. Alacsony fordulaton, hirtelen gázra is dadogás nélkül reagál és igen széles, 14 ezres (utána már kínzás) tartományig lehet használni az aktuális sebességi fokozatot. Tehát nem kell állandóan váltani, ahogyan egy hatkilósról feltételeztem. Olyan 9 000 körül fémes hangott hallatott az erőforrás, de 11 ezernél ez tovatűnt. Ezt meg is jegyeztem, mikor visszaadtam, majd később megnyugtattak, miszerint ez egyedi probléma és nem kell komolyan venni. - Ok.
Technikai infó:
Motor: 4 ütemű soros 4 hengeres
Lökettérfogat: 636 cc
Teljesítmény:120 LE / 14 000 ford.
Nyomaték: 70 Nm / 11 300 ford.
Váltó: 6 sebességes
Váz: sajtolt alumínium váz
Első felfüggesztés: 41 mm-es fordított teleszkópvilla
Hátsó felfüggesztés: Uni-Trak, gáztartályos központi rugóstag
Fék első: Dupla, 300 mm-es tárcsák, radiális féknyereg
Fék hátsó: Egytárcsás, 220 mm-es, 1 dugattyús féknyereg
Tengelytáv: 1390 mm
Ülésmagasság: 820 mm
Tank: 17 l
Száraz súly: 161 kg
Érdekes, hogy sportgéphez képest meglepően kényelmes. Ez a hátrébb tolt súlyelosztásnak tudható be, aminek köszönhetően a lábaknak is komoly szerep jut az irányításban, levéve némi terhet a csuklókról. Szerintem egy kicsit könnyű az eleje, úgyhogy érdemes vigyázni, mert hajlamos az égboltra világítani egy-egy hirtelen gáz után.
Végszóként összegezném azokat a tulajdonságait, melyek miatt jómagam a ZX-636R-t teszem a hatszázas (+37 cc!) sportgépek élére: az első és legfontosabb, hogy ezen férek el leginkább. A második, hogy - a CBR-rel egyetemben - közúton barátian viselkedik. A harmadik pedig, hogy a Kawa külseje fogott meg leginkább. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
